Aparhant: egy követendő példa a települések számára

A Tolna megyei Aparhant olyan kistelepülés, ahol mindenből sikerrel "csinálnak" pénzt, ahol nem a pártpolitikai érdekek diktálnak, ahol nincsenek segélyből élők és ahol az önkormányzat az emberekért dolgozik és nem fordítva - mindebből a falu 1200 lakosa profitál.

Szűcs György 1990 óta polgármester - nem főállásban, hanem tiszteletdíjasként irányítja a települést. A helyi általános iskolában tanít matematikát, fizikát és informatikát. Irodájába lépve meglepődöm a szekrények tetején sorakozó számítógépek és monitorok láttán.

- Ezek a lecserélt könyvtári számítógépek, de egy tolnai vállalkozó is adományozott néhány használaton kívüli gépet. Magam telepítem őket - mutat íróasztala felé a félbehagyott munkára. Szűcs György azt mondja: ezek a számítógépek böngészésre kiválóan alkalmasak. Olyan családok, továbbá idősebb emberek kapják meg valamennyit, akiknek nem futja a pénzükből a legcsekélyebb beruházásra sem.

De miből fedezik az internet-előfizetést?

- Saját internethálózatot hoztunk létre, s már a fél falu rácsatlakozott, hiszen a havi díj mindössze ezer forint - tudtuk meg a polgármestertől. A faluban megtudtuk: Szűcs György a rendszergazda, s néhány segítőjével a hálózat szerelési munkálatait is maga végezte. A szélessávú interneten kívül a falunak saját kábeltévé hálózattal is rendelkezik, amelynek havi díja 1500 forint, vagyis látható, hogy itt sem az emberek megkopasztása a fontos.

Az önkormányzati intézmények költségvetését is beleértve a falu évente 200 millió forintból gazdálkodik. A kiadásokat alaposan megfontolja az önkormányzati testület. Aparhanton évek óta ingyen biztosítják a gyerekek - jelenleg 140 általános iskolás és ötven óvodás - étkezését, ami havonta megközelíti a nyolcszázezer forintot. Minden diák térítés nélkül kapja meg a tankönyveket, sőt az általános iskolások 8000 forint tanévkezdési segélyt kapnak, a középiskolások és a felsőfokú intézményekben tanulóknak 15 ezer forintot juttatnak. A gyerekeket ingyen szállítja a falu Szekszárdra, úszásoktatásra, sőt a logopédiai foglalkozásokért sem kell fizetni.

Erről a társadalmi igazságosság jegyében döntött az önkormányzat - szögezi le a polgármester, majd hozzáfűzi: "Az itt élő emberek örömmel fogadták ezeket az intézkedéseket"

Egy idős asszony elmondja: - Senkinek a pénzét nem veszi el a falu, hanem az unokáinknak, gyermekeinknek adja.

Aparhant Nagyvejkével és Mucsival közös körjegyzőségben működik. A három település hivatalaiban mindössze öten dolgoznak.

A 370 házból álló, Bonyhádhoz közeli települést a rend és a tisztaság uralja. A porták előtt virágok illatoznak, a központban levő, szökőkutas parkban szívesen gyűlnek össze az Aparhantiak. Van külön tenisz, lábtengó és focipálya, amely mind önkormányzati tulajdon így az ott élők ingyen sportolhatnak. Sőt a focipálya mellett felhúztak egy épületet is mérnök és egyéb szakember nélkül, ugyanis a polgármester volt itt egy személyben a mérnök és az építkezés irányítója, a falubeliek pedig a munkások.

A vízművet 1994 óta az önkormányzat működteti, sőt a szennyvízkérdést is megoldották. Szerintük ilyen kis településen nem érdemes kiépíteni a csatornahálózatot, mert működtetése igen költséges. Helyette minden portán megépíttették a szivárgásmentes szennyvíztároló aknát. Vásároltak három szippantókocsit, s a házaktól ingyen viszik el a szennyvizet saját ártalmatlanítójukba. A biológiai lebontás után a megtisztult vizet a nyárfásba vezetik, hogy ott a fák gyökerei felszívják a nitritet és a nitrátot mely még a vízben maradt. A fák között gaz nő, amelyet pedig az önkormányzat birkái legelnek le, így tehát semmi nem vész kárba.

- Mi 1990 óta nem fizettünk senkinek szociális támogatást. A törvény adta lehetőségekkel élve közhasznú és közcélú munkásokat foglalkoztatunk. Olyanokat, akik több mindenhez értenek, s ugyanez vonatkozik a vízmű dolgozóira is. Az önkormányzati cég egyik sofőrje autószerelő, a másik szobafestő-mázoló, a harmadik mezőgazdasági vállalkozó.

Az aparhanti közmunkások közül Sárközi Sándorral, Palkó Lázárral, Ritter Róberttel és Kozma Istvánnal váltottunk néhány szót. Mind a négyen örülnek a munkalehetőségnek és a bérnek, s mint mondják, csirkéket, illetve sertéseket tartanak odahaza, a konyhakertben pedig megtermelik a zöldségféléket. Ők mutatják meg az ötvenmillió forintos önkormányzati beruházással megvalósult állatátvevő, -gyűjtő- és -pihentetőhelyet, ami a falu középső részén, a Rózsadombnál épült. Bejárjuk a kamionmosót, ahol az "üres órák" nyitvatartási idejében személyautókat mosnak.

- Sokkal szívesebben dolgozunk, mint hogy naphosszat a faluban keveregnénk, vagy a kocsmában üldögélnénk - jegyzi meg Sárközi Sándor, s már indul is, hogy az éppen beérkezett személykocsira fölvigye az aktív habosítót.

Ennek a falunak a története példa kell, hogy legyen minden csonkahoni kis és nagy település számára arra, hogy hogyan is éljenek a pártok szorító karmai nélkül. Példa kell, hogy legyen, hiszen ez a módszer lehet hazánk jövője. Aparhant mindent önerőből csinál meg és amit állami támogatásból kap mind olyan dolgokra költi mely később igen nagy hasznot hozhat. Láthatjuk, hogy a falunak saját szennyvíztisztítója van, mely nagyrészt a természet adta lehetőségekkel tisztítja a vizet. Fontos még, hogy a faluban nem létezik cigánybűnözés és aki cigány lakik ebben a faluban az is dolgozik, persze hozzá kell tenni, hogy a cigány lakosság számaránya kicsi.

A térség egyetlen állatpihentető állomása mellett, a kamionmosó is a faluban lakókért van. Az ezekből befolyt pénzt mind visszaforgatja a falu vezetése.

(NOL nyomán Szent Korona Rádió)