Önkormányzatoknak

Kivonat a munkaanyagból/kézikönyvből

A magyar falvak többsége,- különösen a kisebb lélekszámúak,- bajban vannak. Anyagi erejük, önfenntartó képességük gyenge, fejlesztésre képtelenek, a falvak (élet)színvonala lesüllyedt, mint „élhető tér”, mint „összetartó közösség” fokozatosan leépült. Munkanélküliség, kilátástalanság, és ki kell mondani, hogy sok helyen a „ nyomor” is jelen van a mai Magyarország vidéki térségeiben, kisebb –nagyobb falvaiban, településein. A romló tendencia több évtizede megállíthatatlannak látszik, minden próbálkozás (és a kivételek) ellenére.

Általánosságban a vidék, a mezőgazdaság megerősítésére, fejlesztésére számos uniós és hazai program indult és indul ,- amelyek  a  mezőgazdasági vállalkozások  a gazdák,és általában a mezőgazdaságból életvitelszerűen élők számára valóban perspektivikus lehetőségeket nyitottak, és nyitnak meg.

 

Mindeközben  a falvak, mint természetes gazdasági  központok, mint közösségek, mint potenciális biológiai életterek gazdasági  fejlesztése esetleges, koncepciótlan, kívülről vezérelt, valójában nincsenek modellszerű (és fenntartható ) megoldások.

Miért nincs a településeknek termelési- és általában gazdasági erejük, potenciáljuk („életerejük”)?

Itt a faluról, mint „egészről”, mint politikai-gazdasági és vállalatgazdasági egységről beszélünk.

Miért nem termeli meg a falu, a település a saját szükségletét, legalább a leginkább  elesettjei számára, új értéket létrehozva, árúkat , szolgáltatásokat biztosítva ?

Miért nincs szervezett árutermelés, ( köz)gazdálkodás, foglalkoztatás a falvakban.

Miért nincs termelésre, új  érték teremtésére irányulói gazdasági célú „falufejlesztés ?

 

Ki – vagy mi fogja a falvak közgazdálkodását segíteni, a potenciális gazdasági lehetőségeiket feltárni, termelési kapacitásaikat kiépíteni, és működtetni ?

Várhatnak-e e segítséget a települések környezettől, az államtól ?

Melyek a jelenlegi állami fejlesztési elképzelések ?

A környező agrárium nem, vagy alig hat a falura, annak fejlődésére

– az új termelő szervezeteknek (gazdáknak, és más agrártermelőknek ) nincs erejük, késztetésük, hogy segítsék a falu belső problémáit anyagilag is!

 

.Mennyiben segíthetnek a most divatos falufejlesztési elképzelések :

–          a falusi turizmus , csak néhány családot segíthet a falu egészét aligha,

–          a családi gazdaságok –falun belüli,- gyors kiépülése , egyelőre nem látszik tömeges kiútnak,

–          az  együttműködés , szövetkezés, az új kooperációk kiépülése lassú, és nem hat a falura rövid távon, – nincs aki azt helyben szervezze, integrálja,

–          a biomassza lehetőségei, egyéb energetikai elképzelések kiforratlanok,

–          a Leader –  programok, a kistérségi összefogás előnyei kétségesek, mert ezek nem alulról szervezettek, sok esetben inkább erőszakos fejlesztéseket jelentenek, amelyek nem szervesülnek a falvak életében, – bár az infrastruktúrájuk kiépülését elősegítik, ugyanakkor esetleg megrokkannak az önerőtől, a szükségtelen (presztizs) beruházások működtetési költségeitől.

A környező agrárium, a helybeli gazdák, a turizmus a majdani szövetkezetek, egyéb külső kooperációk csak „egyesek” életkörülményeit javíthatják,– illetve csak hosszabb távon segítenek, – így  jelenleg nem hatnak a falvak (a közösség) gyenge gazdasági lehetőségeire, azok a mélyben változatlanok maradnak. /gondoljunk a szakképzetlen (roma) munkanélküliek tömegeire/.

 

Mit akart a hagyományos falu (és mit szeretne a mai falu )

+ legyenek munkahelyek, az emberek meg tudjanak helyben élni,

+ számíthassanak a saját közösségükre, szükségben , és ünnepeken egyaránt.

+ biztonságban élhessenek , ott ahol elődeik is éltek.!

 

A falu azért létesült , hogy egy gazdasági térben együtt élő emberek,együttműködve közösen boldoguljanak.

Az elöregedő falvakban , akkor érdemes élni, ha van kire támaszkodni ha baj van, + nyugodtan lehet élni ! /ehhez képest másodlagos az infrastruktúra, a szelektív hulladékgyűjtés, vagy a szennyvízrendszer /

 

A mai falvak fenti elvárások egyikét sem tudják biztosítani !

Miért alkalmatlanok ma az önkormányzatok (- mint a falut irányító kizárólagos politikai-hatalmi szervezetek -) a falu gazdasági erejének növelésére ?

Az okok számosak :

1. Állami  pusztítás,-( „nem kell a falu, mert életképtelen”! )– a kaláka, a közösségi munka, a barter-csere tiltása, a helyi közigazgatás,a közszolgáltatások leépítése (iskola, óvoda, posta, stb.)

2. Az  alapvető  gazdaságpolitikai téveszme :

Magyarságon az önkormányzatoknak nem feladata az aktív gazdálkodás (ez sajnos látható a legkisebb falutól – Budapestig!)

Ma nincs gazdasági típusú (- a helyi erőforrások működtetésére, gyarapítására, termelési-szolgáltatási teljesítmény növelésére vonatkozó – ), feladat, ilyen típusú elvárás a helyi önkormányzatokkal szemben ,- ami érthetetlen, és tarthatatlan !

Egyszerűen ideje lenne észrevenni, hogy a településeknek a helyi, széles értelemben vett gazdálkodást  legalább olyan  prioritásnak kell tekinteni, mint az államhatalmi jellegű ,és egyéb (kötelező) önkormányzati feladatokat.

A falu/ település = önkormányzat ma kizárólag az ingatag költségvetését hajtja végre, és pumpolja az államot több és több forrásért.

Mikor kérdezte meg valaki egy önkormányzattól, hogyan használja ki saját anyagi erőit, hogyan vállalkozik, hogy keresi meg a hasznot hozó lehetőségeket, hogyan maximalizálja bevételeit ? (a válasz sehogy,- ez nem feladata ! – valóban nem feladata??)

 

3. Az alapvető ideológia téveszme . vagyis  a szocializmus ideológiájának visszaköszönése a közhasznú munkák kapcsán ,-  mely szerint csak „közérdekű = kötelező önkormányzati feladatokra” lehet a közmunkásokat alkalmazni.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a közhasznúság,-  közcélúság ilyen szűkített értelmezésével messzemenően nem értünk egyet,  – mert az csak a törvény betűjét nézi, és messze nem a szellemét  !

A törvény betűje szerint, például egy Önkormányzati kisüzemben (ha lennének ilyenek) a közmunkások nem dolgozhatnának, mert az esetleg piacra (is) termelne, netán (minimális) nyereséget érne el.

A közmunkások nem gondozhatnák az Önkormányzat saját telepén az  állatokat,-  például a csirkéket, kacsákat,vagy sertéseket sem, (ha lennének ilyen önkormányzati állattelepek).

A közmunkások nem metszhetnék az Önkormányzat szőlőjét, nem főzhetnének az annak gyümölcsösében megtermelt gyümölcsből pálinkát, ( persze ha lennének ilyent birtokló, és hasznosító Önkormányzatok).

A közmunkások nem tatarozhatnák, javíthatnák ki  a falu szegényeinek, (egyedülálló öregjeinek) lassan összedőlő házait sem, ( ha lenne olyan Önkormányzat, amely valamilyen csoda folytán erre késztetést érezne.)

Szerintünk az lenne a valóban elsőrendű közösségi érdek,

hogy minden Önkormányzatnak legyen gazdasági háttértevékenysége, termelése, szolgáltatásai, kooperációi,erőforrásai – tehát aktívan lépjen fel gazdasági érdekeiért !

Ettől nem kell félni ( ideológiailag) , hiszen az Önkormányzatok  azért jöttek létre, hogy minden (törvényes) eszközzel a közösségüket szolgálják, , így fel sem merülhetne elméletileg, hogy bármely termelő, vállalkozási  célú tevékenységük ellentétes lehetne ezzel.

Az ezt szolgáló közmunkák során, a közhasznú- közcélú munkások ,végre tényleg a sokat hangoztatott közösségi értékteremtésben vehetnének részt. A falvakban földet művelnének, állatokat tenyésztenének, házilagos feldolgozással, háziiparral, kisiparral foglalkoznának (amihez egyébként is értenek).

 A favak megújítását csak új szemlélettel , és ÚJ PARADIGMÁVAL érhetjük el !

 

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a javasolt megoldás csak a helyi önkormányzatok bázisán képzelhető el. Az önkormányzat ugyanis az egyetlen (formális) szervező erő, ami a falvakban maradt.

Napjainkban minden külső program elhal, megszűnik, amikor a  külső mentor  felhagy a támogatással, a pályázati forrás elapad , vagy a pályázati idő lejár. A néhány „megszállott” polgármester által végzett ilyen típusú kezdeményezés „személyfüggő”, – ha a polgármester személye megváltozik a program is megszűnik. Az ok , hogy nincs helyben olyan szervezet, ami a külső és belső kezdeményezéseket  „hivatalból” (saját érdekében) továbbviszi.

 

Az általunk javasolt lehetséges megoldás érdekében új  közgazdasági, (vállalatgazdasági ) fogalmat kell elismertetnünk , és bevezettetnünk, ez pedig a

 FALUVÁLLALAT- FALUGAZDASÁG       fogalma.

A falvak önmagukat, gazdaságukat csak akkor tudják újra fejlődési pályára állítani,  ha ténylegesen  termelési szervezetekké (is) válnak ; a falvak, mint önálló (vállalat) gazdasági egységek is megszerveződnek, és megerősödnek.

 

A falu (település) ,- mint elkülönült földrajzi, természeti , társadalmi  egység,-  megkezdi erőforrásai,  eszközei, munkaereje felmérését, és meglévő  tapasztalatait felhasználva termel, szolgáltat, vállalkozik, összefogja, teljesítményre sarkallja a közösséget, eközben szervezve is azt.

A módszer elvi alapja tehát, hogy  a falu , a település, – mint fizikai-közigazgatási egység, mint közösség, legyen egyúttal  „ FALUGAZDASÁG” „FALUVÁLLALAT” is, azaz eddigi funkcióihoz a mező-, és (köz)gazdálkodás , mint természetes és ALAPVETŐEN HANGSÚLYOS tevékenység kapcsolódjon!

Tekintettel arra,hogy az  önkormányzatok  önmagukban teljesen alkalmatlanok bármilyen aktív gazdálkodási  tevékenység megszervezésére,

ezért a „ FALUGAZDASÁG” „FALUVÁLLALAT az önkormányzat által alapított, de attól lényegében „független, „közhasznú munkaszervezet”, nonprofit  gazdasági társaság legyen !.

Feladata a falugazdálkodás komplex lehetőségeinek kihasználása, alapvetően a termelés a szolgáltatások, és az új típusú elosztás.

Azért nem tud a falu = önkormányzat, a helyi szabad munkaerő teljesítményére alapozva, fizikai munkával termékeket előállítani, azért nem tudja a „falu-gazdaságtant” megvalósítani, mert nincs erre szakosodott,  ÖNÁLLÓ helyi fizikai munkaszervezetE.

Csak ez  lehet az a „motor” az a hatékony, célirányos, erre szakosodott szervezet,  amely helyben  működve, minden termelési erőforrást mozgósítva, eredményesen tud gazdálkodni, szolgáltatni, és a közösségi fejlődést generálni.

A faluvállalat működése ugyanis formális, vállalatszerű, aktívan egyesíti magában a hajdani Termelő Szövetkezet, a  Költségvetési üzem, a „városi” vagyonhasznosító szervezet, – összetett feladatait (természetesen kicsiben, a helyi lehetőségek függvényében).

A falu „vállalataként” működve, átveszi az Önkormányzat bizonyos kötelező , és önként vállalt feladatainak fizikai végrehajtását, (például foglalkoztatja a közmunkásokat, de immár sokkal szélesebb , értékteremtő munkák keretében.)

A feladata a (ma még nem is létező) falugazdaságtan alapján „életképes” helyi gazdasági feltételek kialakítása, és a falu igényeinek közvetlen kiszolgálása.

A lényeg a foglalkoztatásban, a (mezőgazdasági) termelésben, az elosztásban , a közösségi szolgáltatások széles körének biztosításában  rejlik !

Ez teljesen új vállalati gazdaságtant jelent, melyet a könyvben részletesen  kifejtek !

A Faluvállalat természetes befogadójává válik a falvak felé irányuló „inputoknak”, – , gazdája, – támogatója, – felelőse,- mentora lesz a pályázatoknak, állami programoknak, a falu felé irányuló hivatalos és civil „falufejlesztési” elképzeléseknek.

Az önkormányzattal a „háta mögött”, de önállóan , minden szükséges jogosítvánnyal felruházott gazdálkodó szervezetként,- szinte korlátlan gazdálkodási , szervezési, fejlesztési elképzeléseket valósíthat meg, „hivatalból” képviselve a falu gazdasági érdekeit.

Elkötelezett, ügyes vezetővel , kezdetben a közfoglalkoztatásra támaszkodva, a falu minden potenciális erőforrását felmérve, és lassanként kiaknázva,a faluvállalat  tényleges gazdasági tényezővé válik a településen, – képessé válva egyre nagyobb számú munkanélküli helyben történő értékteremtő foglalkoztatására.

Mi a feladata:

A falu anyagi megerősítésért, a közösség újjáépítésért dolgozni !

Ez a kizárólagos feladata, tehát minden eszközt erre kell használnia; – önkormányzati források, pályázatok, civilek , az egyház, stb. segítségével, – de legfőképpen az összefogás koordinálásával.

–          Foglalkoztat, – és eloszt, természetben és barterrel, szervezi a helyi gazdaság kiépülését, a kooperációkat, minden „inputot” becsatornázva !

–          segítséget nyújt a rászorulóknak, (időseknek),  a közösséget szervezi, fizikailag is támogatja a falu sokirányú kulturális (sport) és egyéb közösségi tevékenységeit,

–          szervezetével munkamorált, fegyelmet,  „jó erkölcsöt” mutat, ami önmagában is visszatartó erőként hat az esetleges „megélhetési bűncselekmények kapcsán”!

 

Gazdálkodása univerzális legyen !

Ebbe minden beletartozik

Elsősorban a termelés, mezőgazdálkodás, állattartás, kooperáció a faluban, és a falun kívül  is minden gazdasági szereplővel.

Falukertészet- fóliázás, gyümölcsösök, feldolgozás, tartósítás, konzerválás, stb.

Kisállatfarm, – galambtól, a nyúlig, tyúktól, a pulykáig, az elhagyott ólakban, együttműködve a jelenlegi gazdákkal is !

Csemeteekert- faiskola, kisipar, háziipar méhészet, erdei termék, gomba, tésztakészítés, stb.,

 

Elosztás,- természetbeni juttatással, ingyenes segítséggel, adománnyal, önköltségen történő értékesítéssel, stb.,

Szolgáltatások:

–          pl. megkérdezni  az öregeket, mire van szükségük ?,

valóságosan végigkopogtatni a házakat, miben tudnánk segíteni, – cserepeket visszatenni, felvakolni, az omladozó gazdasági épületeket, felásni a kiskertet, felszántani a szérűt, kertet, , lefesteni a kerítést, , a vályogházakat javítani, fásítást végezni, stb. Érezzék a településen , hogy a faluvállalat értük dolgozik !

Az üres házak karbantartása, _ szellőztetés , kisebb javítások, takarítás, környezet rendben tartása, / – a falvakban tömegesen mennek tönkre a vályogházak !

Kereskedelem, turizmus,  kooperációk, szövetkezetek, faluvállalatok hálózata, kiépülésének segítése, stb.

Azonnal felmerülő kérdések :

Hogy élhet meg, hogy lehet önfenntartó?

Hogyan kell  a képzetlen munkaerőt alkalmaznia /romák / ?

Hogyan lehet az öko-szociális termelési jelleget, az atipikus foglalkoztatási módokat alkalmazni ?

Ezen kérdésekre a Kézikönyv részletes, közérthető válaszokat ad, mintegy „sorvezetőként” segítve a modell lépésről-lépésre „önerőből történő és fenntartható” megvalósítását.

A modell gyakorlati megvalósítását – a FALUGAZDASÁGTANT,- szintén paradigmaváltással felérő új gondolatokkal, eddig nem alkalmazott módszerekkel, tesszük  „szinte magától értetődően”  megvalósíthatóvá, bárki által sikerrel alkalmazhatóvá.

A modell alkalmazása esetén milyen „ hasznokat”  remélhetünk a Faluvállalatoktól ?

/legkevesebb 30 -50.000 ember foglalkoztatása  azonnal !! /

Társadalompolitikai hasznok

  • Falusi munkanélküliség csökkentése, („értelmes munkával”)
  • Roma(cigány) tömegek számára munkalehetőség + jövőkép
  • Szociális (természetbeni) segítség, életminőség érezhető javulása

Gazdaságpolitikai hasznok

  • Tényleges fizikai termelés, elosztás, kézzelfogható eredménnyel,
  • Hosszabb távon alkalmas lesz ( az annyira hiányzó) forrásteremtésre.
  • Mivel elsősorban önerőre épül, nem igényel központi pénzügyi forrásokat,
  • Bár a FALUVÁLLALAT kezdetben „rurális”, manufakturális jellegű, de kreativitásra, fejlődésre ösztönöz, így fokozatosan (modern) gazdasági erőtényezővé válhat a falvakban,
  • Be tudja fogadni a közösségfejlesztő- , és termelési célú pályázatokat, programokat  – Széchenyi terv termelési célú pályázatait is !
  • Könnyen hálózattá fejleszthető, – egyben valódi kooperációra, együttműködésre törekszik a többi helyi gazdasági szereplővel.

Politikai hasznok

  • A FALUVÁLLALAT Teljesen Új  elem lenne a közbeszédben, cselekvésre mozgósító, jól kommunikálható !
  • A (cigánypolitika) az állami, és civil kezdeményezések, társadalmi, szociális pályázatok rákapcsolódhatnak, – hiszen végre van befogadó (input) munkaszervezet.
  • A Faluvagyon kialakul, és ténylegesen mérhetővé válik,
  • Könnyen kialakítható a FALUVÁLLALATOK HÁLÓZATA , mint új TÍPUSÚ közösségi tényező.
  • A Modell , nem csak Magyarországon, hanem a Kárpát-medence (magyarlakta) falvaiban is adaptálható.